Üdv Macska Bolygó, ma meglátogatott minket kétlábú szerelmem. Igyekszem minden kontaktust kerülni szöszmösz kutyával, ki ne rettegne egy 90 dkg-os állatkától 4 kilósan, de ez a helyzet erőt adott. Oda vetődtem imádottam lábához, és hosszan doromboltam, egész testemmel öleltem a lábát. Végre valaki engem szeret. Vagy én őt? Ez kezd zavaros lenni. Furák ezek a földi érzelmek. Megtettem, átugrottam a félelmeimet, a szeretet kedvéért. Imádom, amikor a gazda fésülgeti csodálatos bundámat, szöszmösz retteg ettől, gazda úgy bünteti, hogy felmutatja a fésűt, pl. hajnalban, és máris alhat tovább. Engem fésüléssel csalt szöszmösz közelébe, hogy szokjuk egymást. Zsaroló briganti a gazdánk. Már arra is rávett, hogy pöti pofont adjak, ne nagyot. A morgásomat is kontrollálja. Nem erre szerződtünk. Ezért jeleztem ma, hogy meg kell harapdáljam. Mondta hogy húzzak bele, harapjak, doga van. Nagyon tapintatlan lett velem mostanság. Már megbüntetni sincsen kedvem. Évei mentek rá, hogy egyek, szöszmösz a tányérjában alszik, hogy jelezze minden ételt felporszívózik csak adja a gazda. Két helyen kitett kaja kevés. Napi 3x főtt étel kevés, ez egy zabagép. A dokink valami látó lehet, mert szólt, hogy ne etesse túl a gazdánk. Nyugi, szigorú, nem fogja.