Gazda elvonta a figyelmemet simogatással, és dicsérő szavai ismételgetésével, aztán elő került az olló. A popóm és a szemem körüli szőrt levágta. Az állam körül is akart igazítgatni, de elfogyott a türelmem. Engem csak kedvességgel lehet nevelni. Gazda előre retteg mi lesz a valódi kozmetikusnál, ha megragad, akkor vesztett ügye van, azt nem hagyom. Próbál szoktatni a szőr nyíró hangjához, de inkább egy jóféle vihar égdörgéssel,  mint a gép zúgása. Persze lehet rám szólni, hogy maradjak nyugton picit, de ettől megsértődöm és távozom. A fésülést sem szeretem és minden nap át kell éljem, pedig már nagyon jó kutya vagyok. Nem tudom mit tehetnék még, hogy erről leszokjon a gazdám. Azt hiszi ha kedvesen ismételgeti, hogy szép kutya szőre is jól fésült kell legyen, akkor elfogadom. Persze a hülye macskája imádja a fésülést. Úgy tekereg közben, mint egy rúdtáncos.