Gazdikám, “tanácstalan vagyok, mint egy kisközség”, Tényleg azt gondoltad, hogy a Te asztalodon ülök? Lényegében az én lakásomban élsz, alattvalóm vagy, engem szolgálsz, kényeztetsz, minden tárgy hozzám tartozik. Az asztal is, ne spiccelgess vízzel, mert nem kedvelem, újra és újra fel fogok oda ugrani. A spriccnit szét fogom rágcsálni, karmolni a foteloddal, és egyéb tárgyaiddal együtt.
Éjjel a mellkasodra toppanva doromboltam, Te felijedve zavarosan reagáltál. Megbántottál. Te nyafogsz, hogy a cica nem alszik melletted? Gyenge a macskalizációd. 24 órád van rá, hogy imádj, a válladon vigyél, és dicsérő szavakat mantrázz. Az már a Te indokolatlan viselkedésed, hogy távozol, és nem használod jól az időt a kényeztetésemre. Büntetésed jogos, nevelésed indokolt.