<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>az élet fehérben</provider_name><provider_url>https://kittysegek.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Marianna Oláh</author_name><author_url>https://kittysegek.cafeblog.hu/author/mariannaolah/</author_url><title>egy hétfő</title><html>Gazda reggel rám próbálta az új hámot, amit tegnap vett. Lelkes lettem és megpróbáltam a székre akasztott kutya hordozóba bemászni, hogy tudja van kedvem sétálni vele. Elindultunk korzózni a Duna partra. Ismét nagyon ügyes voltam. A kutyusok és a gazdáik furcsák, vagy nem törődnek velünk, vagy félnünk kell tőlük. Állítólag a kutyások össze tartó csoport. Ezt nem láttuk gazdival. Tanulgatom a megáll, indul, marad lexémákat. Közben sokan elmondták a gazdinak, amit eddig is tudott: jaj de picike, milyen cuki, milyen szép. Többen fotót készítettek velem. Kezdek celeb lenni. Persze a saját macskám még nevelésre szorul imádásom terén. Tegnap 3 helyiségen át hagyta magát kergetni. Mi ez ha nem bimbódzó kapcsolat és játék.</html><type>rich</type></oembed>