<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>az élet fehérben</provider_name><provider_url>https://kittysegek.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Marianna Oláh</author_name><author_url>https://kittysegek.cafeblog.hu/author/mariannaolah/</author_url><title>június 22</title><html>&lt;a href=&quot;https://kittysegek.cafeblog.hu/files/2014/06/20140616_095913.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-medium wp-image-123&quot; src=&quot;https://kittysegek.cafeblog.hu/files/2014/06/20140616_095913-300x225.jpg&quot; alt=&quot;20140616_095913&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;225&quot; /&gt;&lt;/a&gt;Örökbe fogadottamat nem tudtam leszoktatni, hogy szabadnapjain is elbóklásszon. Szerinte ma különösen járt neki a wellness, persze az edzést velem kihagyta.
Amikor haza ért ott folytatta ahol tegnap abba hagyta, és zúgott a porszívó. Igaz én is folyton takarítom magamat csöndesen, ő megijeszt a zúgó szörnyeteggel.
Látom kezd elégedett lenni, a 2 galéria is rendben. A mosónők állítólag korán halnak, aggódom a jövőm miatt. Persze a szárítót kedvelem, úgy imbolyog alattam, mintha egy fa ágán billegnék. Aztán a vasalódeszkára ugrok, miattam nem teszi el. Szeretem onnan figyelni.Közben sokat levelezett, és láttam mosolyog és örül, és sok köszönet pihe-felhőt küld a kedves megemlékezőknek. Aztán eluntam, hogy keveset játszik velem, és elbújtam a takaró alá.</html><type>rich</type></oembed>