Fél nyolckor elindultunk  a Bikás parkba, és sétáltunk ott sokat, aztán gazda vásárolt, és ismét sétáltunk. 11-re haza értünk. Picit szunyókáltam, fél kettőkor gazda ismét útra kész volt. A bejárati ajtóhoz ültem, hogy tudassam vele, van kedvem elkísérni. Nem tudott ellenállni nekem, így együtt indultunk el. Meleg volt sokszor itatott, hogy óvjon a kiszáradástól. Ugyan ember dolga volt, de kaptam én is egy téren töltött sétát cserében, mert szépen ültem a hordozómban és különben is ez jár nekem. Ma először pisiltem és kakiltam a természetben. Nagyon ügyes voltam.

Reggel megkérdezte egy apuka, hogy a kislánya megsimizhet e? Ó persze, sőt kötelező, össze puszilgattam a kiscsajt, és szaladgáltam vele, annyira messzire, hogy gazda és az apuka is megijedt a távolságtól. Egy idő után a láthatatlan póráz vissza rántott és elkezdtem vissza szaladni gazdához, és nagyon örültem a kislány anyukájának félúton, de rájöttem, hogy nem őt kerestem és végre vissza futottam gazdához. Aki ilyenkor azt kiabálja: “Tudjad már, hogy ki hozott le sétálni!” Nagyon vicces a gazda. Valójában én viszem őt sétálni.