10 napja szenvedek némán. No jó, nem némán. Morgok, fújok és néha pofán csapkodom. Utóbbit finoman, mert neveltem tiltakozik olyankor. Eleinte alattvalómat is megharapdáltam panaszos nyávogások közepette.

Mindenki nekem ad igazat, akinek egy csöpp érzés lapul a szívében. A játékaimmal játszik a padavanom feje mellett alszik, néha rajta is, mint egy megőszült konty. Amikor pihennék ez a bedrogozott kis gombóc fel alá szaladgál. Üdvözült örömmel tépked bármit, amit elér, felér.

Kezdem szánni az alattvalómat. Én bezzeg azonnal szobatiszta lettem. Ez a kis agyatlan pelenka kiállítássá változtatta a lakást. Két lábbal áll a peluson a feneke a parkettán és lehet takarítani. Ilyenkor nem hangzanak el, a jaj de ügyes a kiskutya szavak. Kutya nem érti, mert oda ténfergett a pelushoz. Gazda meg azt nem érti, hogy egy fehér kutya, hogyan lehet ennyire sötét.