Ma reggel fúrtak a szomszédban, tényleg morgós medve hangja volt a gépnek a falon keresztül. Cicus munka kész tollseprű/üvegmosó kefe kinézetű, földig lapuló testtel, farkincával rettegett, és kerülte a szobát. Csak leselkedett, nem tudtam megnyugtatni. Próbált rávenni meneküljünk el együtt. Egyszer minden polc elkészül, így nekünk is nyugtunk lett. Ezután büszkén körbejárta veszni látszott birodalmát, és ledőlt kipihenni fáradalmait. Estére ismét a régi volt, kérés nélkül ugrott a vállamra, követelte a halkonzerv adagját, és megbüntetett, amikor a lábaim megmozdultak, kis testének terhe alatt.
Üzenet a macska bolygónak: Ismét kihívással találtam szemben magamat. Medvék laknak a szomszédban, és az alattvalóm indolensen mosolygott aggodalmamon. Mára ismét beigazolódott, nem képes felismerni a veszélyt kétlábú védencem. Álomba simogattattam magamat, majd megtámadtam karjait, remélve, hogy felfogja, soha nem lehetünk eléggé összeszedettek, és figyelmesek. Fő az összpontosítás, edzettség, éberség. Nehéz tanítvány, folyton nevetgél, vigyorog. Komolyan aggódom, az elme állapota miatt. Tett új pihe-puha plédet a fotelembe (szerinte az övé, ez inszinuáció természetesen) beírtam a pontgyűjtő füzetébe pár pluszt, na nem a szín, a puhaság volt a döntő.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: