Ahogy most a macskámat nézem, különösen nem értem azokat, akik irtózattal viszonyulnak hozzá (cicákhoz), és azt mondják nem hűséges, nem szeret, egoista, áruló. Ezek a jelzők sok emberre illenek. Az állatok a fajtájukra jellemző vonásokkal rendelkeznek, amik természetesen nem emberi viszonyulások. A macska női aspektus, a kutya férfi aspektus, pszichológiailag nézve. A cicám két órája ül a lábam mellett, mint egy hű kutya, annyi a különbség, hogy nem alszik, hálás egy két simogatásért. Ide hozta a játékát, hogy dobjam el, szeret apportírozni. (fajtája a gazdinak hozza az elkapott madarat, ezt mintázzuk tégla ház börtönében, ezért szereti, és szeret engem, mert tisztelem a működését, és ebben működünk együtt.) Nem tűnik bonyolultnak, mindketten önmagunk vagyunk, és tisztelettel viszonyulunk, és elfogadtuk a másik másságát. Szoktunk harcolni és és felváltva zsákmány állat lenni, és a karmok vissza húzva kapnak el, gyengéden. Mert a kölcsönös figyelem és tisztelet megtanította a másik mit bír, és meddig bírja el. Kaptam cserében nyugodt kedves idegorvost, akit inkább én szoktam piszkálni, hogy harcoljunk, mert ez az állati lét egyik eleme. Cuki amikor meghasonlik, gyengéden harap, és kinyitott karmait ráteszi a kezemre jelezve, hogy itt most vér is folyhat, ha tovább bosszantom. Megteszem, nyávogással jelzi, hogy elég, nem akar bántani. Ez a cica szeretet, mintha őt jobban zavarná, hogy bánt’, és véget vet a hirignek. Ha szomorú vagyok jön vigasztalni mint egy kutyus, ha szeretet van bennem jön adni szeretetet. Ha szunyókálnék alszik, ha játszanék játszik. Hát nem tökéletes feleség” mindent a másik fél számára tesz jól, közben magára is vigyáz, nem csak a másik félre. Ez a macska effektus. Kutya törődéssel. Ébresztő, aki valamilyen állatot negligál nézzen jól magába,és gondolkodjon el, hogyan áll az együttműködéssel, szeretettel, elfogadással.