Hamarabb költözött a fürdőszoba polc mögé egy pók, mint cica érkezett. Nagyon kedves lakó. Elkapja a vízvezetékekből előbújó lábatlanul osonó férgecskéket. Eleinte szégyenlős volt láttomra. Megkértem ne tegye, csak akkor, ha nem én jövök a fürdőszobába azonnal reagált. Együtt dumcsiztunk egy napon, és kértem, hogy bújjon el, mert vendég mindjárt bejöhet. Azonnal együttműködött, és eltűnt. Később találkoztam a rokonaival, és kértem távozzanak, mert Egy segítő pókra szerződtem. Annyit ígért meg, hogy nem fogom látni a többieket. Cicát nem zavarta az első évben, pár hete nagyon érdeklődik. Kedvesen teszi, ledől a bejárat” mellé, és a kis mancsaival tapicskol. Némi hálót kap el. Néha dorombol is neki, játszana vele. Tényleg minden fejben, és érzelemben zajlik. Különleges. Lényegtelen ki kicsoda, honnan jött, mennyi lába van.

6 éve nyitott bejárati ajtónál takarítottam, és pók indult a szoba felé, az előszobában. Rákiabáltam, menj ki légyszíves! Azonnal irányt váltott és a szoba helyett a kijárat felé indult, és távozott. Érdekes élmény volt. Állítólag pici gyermekként mamikámnál, a tyúk udvarban, alig tudtam még beszélni, de csata sorba állítottam a szárnyasokat, és engedelmesen vonultak kérésemre. Ahogyan a hamis kuvasz behódolt, és a nyulacskák, cicák követtek, amerre hívtam őket. Kánaán. (igen az emberek nem voltak szórakoztatóak, és kellemesek) Mindannyian értjük egymást, ha a szeretet nyelvén beszélünk. Ennyire egyszerű is lehet, ha az agyalást kidobjuk. Címkék nélkül beszélünk egymással, és kimondjuk mit szeretnénk, és mit várunk, adunk cserében. Tisztelettel.