– éjjel érek haza, hangtompítottan, suttogva nyavikol, az ablakban
– nappal jövök, megvárja, amíg meglát, és hangosan miauzik az ablakban
– többször érkeztem és távoztam aznap, ugyanaz mint az előző, pluszban a lakásban is folytatja, és nagyon panaszosan
picit ront a bűntudat keltő előadáson, hogy folyamatosan nyújtóztatja szépséges végtagjait, vagyis eddig aludt, annyira mélyen, mint egy medve télen
(és a szomszédok lebuktatják, hogy eddig nem is látták, nekem szól a műsor, áldott körgang)
– nappal jövök, hallja a belépő kódot, és valaki a házban megállít, és beszélget velem, tűrhetetlen, azonnali hangos, panaszos nyávogás tölti be az udvart
visszavágó 1
– felveszem, hátára fordítom, mint egy kisbabát, nem kedveli, figyelmeztetem, nyávogj, ha letegyelek, érti, és nyávog, vagy kígyótestű csodává változik, csakazértsem nyávog, közben elvágyódó tekintettel pásztázza a parkettát
visszavágó 2
– gyere már ide cica felkérés hallatán, elszalad az ellenkező irányba, majd szembe fordulva lepihen távol, és pajkosan néz
elbukás 1
– kergetni kezdem, a tereptárgyainkat használja fedezéknek, lesből támad, hangadással jelzem Ő nyert, és menekülőre módra váltok, elbukom gyorsan, és zajosan
elbukás 2
– szerintem már nem játszunk, szerinte fogunk, én tévedek
Demokratikus etetés:
leteszem sorban a dobozos, tasakos repertoárt, amelyikhez dorombolva bújik, azt nyitom fel, tiszteletben tartom Őt, én is válogatós vagyok
– ma kérdezte egy macskás kolléga, “szerinted a fejedre nőtt?”
ááááá, dehogy nőtt, a fejemmel focizik…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: